Fiatal és csupa lelkesedés
Az iskolából kikerülve Keith, aki egy punkzenekarban is énekelt, a „Ceramic Review” című lapban feladott hirdetéssel követte fazekas álmait. A hirdetés így szólt: „Fiatal, lelkes 18 éves fiatalember kerámiaműhelyben lene tanonc”. A hirdetés alapján hamarosan munkát talált egy London másik felén található fazekasműhelyben. A hosszú ingázás, a tízórás műszakok és az igényes főnökök ellenére Keith elkötelezett maradt a mestersége iránt, és végül elismert „dobó” lett. Így amikor a stúdió néhány évvel később Skóciába költözött, Keith elég tudást és önbizalmat szerzett ahhoz, hogy saját stúdiót alapítson. Bár aggódott az új vállalkozás életben tartása miatt, az edények készítéséhez való természetes vonzódása biztosította, hogy a megrendelések azonnal özönleni kezdtek. Keith, aki most már sokkal közelebb lakott a munkahelyéhez, mint korábban, még mindig hihetetlenül korán kelt minden reggel, hogy elkészítse az egyre növekvő számú, tekintélyes ügyfél által megrendelt több ezer darabot.
A türelem a fő hozzávaló
Keith a fazekasságra, mint bevételi formára és terápiára egyaránt támaszkodva elindította saját, jellegzetes termékcsaládját. A diszlexiája által inspirált edényeken különböző szavak keveréke szerepelt gépírásos betűtípussal, amelyeket inkább tetszetős formájuk, mintsem jelentésük miatt választottak. Élete első vásárán Keithnek 35 000 font értékben érkeztek megrendelései, a „Word” termékcsalád azonnali sikert aratott, és azóta is bestseller az egész világon. „A legfontosabb összetevő a türelem” – magyarázza. „Az agyagot is nagyon kell érezni. Kézművesként alapjainban meg kell értened a választott anyagot és kapcsolódnod kell hozzá.” Keith olyan ember, aki az érzéseivel és az alapanyagokkal is kapcsolatban van. A szív, a lélek és a készség eme kombinációja juttatta el Keith egyedülálló személyiségét a szélesebb közönséghez.
